A földkéreg állandó megerőltetés alatt van. Időről időre ezt a megerőltetést súlyos földrengések enyhítik, elsősorban a föld kéreglemezének lassú mozgása miatt. Van azonban egy másik befolyásoló tényező, amelynek eddig kevés figyelmet fordítottak: az intenzív erózió átmenetileg jelentősen megváltoztathatja egy régió földrengés aktivitását (szeizmikus hatását).

[wp_ad_camp_1]

A franciaországi Rennes Egyetemen Philippe Steer vezetésével működő nemzetközi csapat statisztikailag értékelte az eróziós eseményt követő földrengéseket. Kimutatták, hogy a Morakot tájfun utáni 2,5 évben szignifikánsan több kis földrengés és sekély földrengés volt, mint korábban, és hogy ez a változás a kiterjedt erózióval járó területen történt. A GFZ kutatója,  Niels Hovius szerző szerint: „A szeizmikus változást a 15 kilóméteres mélységben,  kevesebb kéregfeszültség növekedésével magyarázzuk, a felületi erózióval összefüggésben.” A számos földcsuszamlás hatalmas terheket vitt magával, a folyók pedig elszállították az anyagot az elpusztult régiókból. „Ezeknek a terheléseknek a fokozatos eltávolítása megváltoztatja a földkéreg felső részének  állapotát olyan mértékben, hogy több földrengés következik be” – magyarázza Hovius.

Az úgynevezett aktív hegyláncokat, például a tajvani hegyvidéki területeket, a föld alatti „tolóhiba” jellemzi, ahol egy sziklaegység egy másikkal együtt mozog. A szikla akkor szakad meg, amikor a stressz túl nagy lesz. Általában a mozgó és egymásba illeszkedő kéreglemezek folyamatos nyomása okozza a mozgást. Az ebből adódó földrengések gyakran földcsuszamlásokat és erőteljesen fokozott eróziót okoznak. A GFZ kutatói és munkatársaik eredményeit most először mutatják be, és kiderült ebből, hogy mindennek a fordítottja is lehetséges: a hatalmas erózió befolyásolja a szeizmicitást – és ezt bármelyik pillanatban megteszi. Niels Hovius: „A felszíni folyamatok és a tektonika egy pillanat alatt összekapcsolódnak egymással.”