A Szaharát nem mindig borította homok és szikla. A 1. 500 és 5000 évvel ezelőtti időszakban Észak-Afrika nagy területein nagyobb volt a lakosság száma, és ahol ma sivatag van, a föld zöld növényzettel volt tele. Ezt különféle helyszínek bizonyítják sziklafestésekkel, amelyek nemcsak zsiráfokat és krokodilokat mutatnak, de még az „Úszók barlangjában” úszó embereket is szemléltetik.

[wp_ad_camp_1]

Ezt az időszakot Zöld Szaharának vagy afrikai párás időszaknak nevezik. Eddig a kutatók azt feltételezték, hogy a szükséges esőt a továbbfejlesztett nyári monszunon keresztül hozták a trópusokról. A monszun északi irányú elmozdulását a Föld megdöntött tengelyének forgásának tulajdonították, amely körülbelül 25.000 évente magasabb napsugárzást produkál Észak-Afrika felett. Az éghajlati modellek azonban nem tudták elegendő növénynövekedést szimulálni ahhoz, hogy a nyári monszunból eredő Zöld Szaharát hozzanak létre az eső által. A tudósok meg vannak győződve arról, hogy az akkori állandó növényzet Észak-Afrikában nem magyarázható évente egyetlen esős évszakkal.

Dr. Enno Schefuß, a MARUM-tól és Dr. Rachid Cheddadi, a Montpellier-i Egyetemről (Franciaország) egy nemzetközi kutatócsoporttal együtt elemezték az üledékmagból kivont pollent és levélviaszokat annak érdekében, hogy rekonstruálják a növényzet borítását és a csapadék mennyiségét a múltban. A magot a marokkói Magas-Atlasz hegységben található Tislit-tóból szerezték be. A növények fosszilis komponensei, például a pollen és a tűzálló növényi molekulák, a tavakban éppúgy lerakódnak, mint a tengeri üledékekben. Ezek lehetővé teszik a múlt vegetációjának és éghajlati viszonyainak azonosítását. „Eredményeink nagyon egyértelműek” – magyarázza Enno Schefuß. „Míg a levélviaszok az afrikai párás időszakban megnövekedett csapadékmennyiséget jeleznek, a pollen kifejezetten feltárja, hogy a növényzet mediterrán volt, nem szubtrópusi vagy akár trópusi.