Az ausztrál rágcsálók koponyája egy egyszerű, méretfüggő alaknak felel meg, amely több mint tízmillió éves, de kiderült, hogy ez a változás hiánya a túlélő hírnevük titka.

[wp_ad_camp_1]

A Flinders Egyetem és a Queenslandi Egyetem tudósai által vezetett új tanulmányból kiderült, hogy a rágcsálók koponyája bármilyen méretű, hasonlít egymásra, vagyis kevés alkalmazkodásra van szükség ahhoz, hogy a rágcsáló életben maradjon a különféle élőhelyeken. Vera Weisbecker, a Flinders Egyetem docense, aki a tanulmányt felügyelte, azt mondja, mindenki tudja, hogy a rágcsálók mindegyike hasonlónak tűnik, de a kutatók sokkal nagyobb változatosságra számítottak a koponya alakjának részleteiben a találtakhoz képest. „Intuitívnak tűnik, hogy a legkülönbözőbb formájú állatok csoportjának sikeresebbnek kell lennie az evolúcióban. Az ausztrál rágcsálók azonban azt bizonyítják, hogy az alak sokfélesége nem mindig jelenti az evolúciós sikert.

Dr. Ariel Marcy, a Queenslandi Egyetem munkatársa szerint a rágcsálók körülbelül négymillió évvel ezelőtt léptek be először Ausztráliába, és gyorsan alkalmazkodtak a kontinensükön elérhető élőhelyek sokféleségéhez. „Mivel a jól alkalmazkodó koponyák kulcsfontosságúak az emlősök túlélésében, arra számítottunk, hogy sok lokálisan adaptált koponyaformát találunk.” „Amit találtunk, az ellentétes volt azzal, amit vártunk: a rágcsálók koponya alakja alig változott.” „Az őshonos rágcsálók csak egy egértől kissé nagyobb patkány alakig terjednek!”- mondta Dr. Marcy. Ez a kapcsolat a koponya alakja és mérete között legalább tízmillió éves, mert az invazív rágcsálók – mint a házi egér és a norvég patkány – szintén megosztják ezt a mintát.” Ahhoz, hogy megértsék a várható adaptációs mintázatokat, a csapat 38 faj koponyáinak százait vizsgálta a múzeumokból 3D felületi szkennerek segítségével, és geometriai morfometriának nevezett statisztikai eljárással elemezte alakjukat.