Ha pár szóval kellene jellemeznünk Angliát, valószínűleg Big Ben és a London Bridge mellett az elsők között említenénk meg az ötórai teázást. Az angol teakultúra világhírű. A világ teafogyasztásában harmadik helyen az angolok állnak – az indiaiak és a kínaiak előzik meg őket – 165 millió csészényi teát isznak naponta.

[wp_ad_camp_1]

Ázsiában már évezredek óta nagy népszerűségnek örvendett a tea, Európában csak a 16. században terjedt el. Londonban 1652-ben nyitották meg az első teaházat, azonban az ötórai tea szokása csak az 1800-as években alakult ki. Ez a szokás Viktória királynő udvarhölgye, egy bredfordi hercegnő, Lady Anne Russel nevéhez kötődik, aki úgy érezte, hogy túl sok idő telik el a napi kétszeri étkezés: a korai ebéd és a késői vacsora között. Délutánonként rendszeresen rosszullétre, ájulásra panaszkodott. Éhsége és rosszullétei leküzdésére délutánonként teázást iktatott be a napirendjébe és felszolgáltatott mellé egy kevés süteményt és szendvicset is. Később a barátait és ismerőseit is meghívta és a beszélgetés mellé teát és kis falatkákat kínált. A délutáni nassolás hamar elterjedt a közép- és felsőosztályban Londonban, aztán az Európai kontinensen is.

Az angolok mindig is teával itták a teát, egyes vélekedések szerint azért, mert a teázáshoz használt drága porcelánt akarták kímélni, a csészébe ugyanis először a tejnek kellett kerülnie. Másik vélekedés szerint a luxusnak minősülő teát hígították az olcsó alapanyagnak számító tejjel. Ma már a teafüvet felváltotta a teafilter, de az angolok a mai napig tejjel isszák a fekete teát. A szigetországban a mai napig hétköznapi rutin a tea fogyasztás, bár a délutáni teázást felváltotta a keksszel fogyasztott munkahelyi teaszünetek. Ha Londonba tervezünk utazást, érdemes helyet foglalni a Ritz szálló híres teadélutánjaira.