Az Institut national de la recherche scientifique (INRS) virológusai meghatározták a sejtfehérje kritikus szerepét a hepatitis C vírusfertőzés progressziójában, ezzel utat nyitva a hatékonyabb kezelés előtt. Jelenleg nincs vakcina a hepatitis C vírusfertőzés ellen, amely világszerte több mint 130 millió embert érint.

[wp_ad_camp_1]

Vírusellenes szerek már léteznek, ezek nagyon drágák, és nem olyan könnyen elérhetők a fejlődő országokban, ahol a betegség a legelterjedtebb. Terence Ndonyi Bukong professzor és virológus csapata Patrick Labonté professzorral együttműködve felfedezte ezt a lehetséges terápiás célpontot. Leleplezték, hogy az RTN3 sejtfehérje részt vett a Hepatitis C vírusos betegség kialakulásában. Ez az ígéretes felfedezés a betegség jobb kezeléséhez vezethet, amely évente körülbelül 500.000 embert öl meg. Normális esetben az immunrendszernek fel kell ismernie egy vírust, hogy megtámadja azt és megakadályozza a fertőzést. A Hepatitis C vírus azonban az álca mestere.

Észrevétlenül mozog az exoszómákban, amelyek normálisan működnek a sejtkommunikációban és a szállításban. Ez az új kutatás feltárta, hogy a Hepatitis C vírusok kölcsönhatásba lépnek az RTN3 fehérje kulcsfontosságú területével, felhasználva azt a vírusos RNS-nek az exoszómákba történő beillesztésére. „Mi vagyunk az első kutatók, akik kimutatták, hogy ez a fehérje milyen szerepet játszik a hepatitis C patogenezisében” – mondta Dr. Bukong, aki a PLOS One folyóiratban megjelent tanulmány vezetője volt. „A fehérje azon területeinek azonosításával, amelyek fertőző exoszóma kialakulásához vezetnek, most megkülönböztető molekulákat kereshetünk, amelyek blokkolják a vírusos RNS-sel való kölcsönhatást.” A továbbiakban ezt mondta: „Ez megakadályozná, hogy a vírusos RNS beléphessen az exoszómákba és elbújjon a szervezet immunrendszere elől.”