Néhány kivételtől eltekintve a tésztát a már forró és kész szósszal kell feldobni. Nem akarja, hogy a főtt tészta felforrósodjon egy hideg serpenyőben egy mártásban, mert szép lassan több vizet szív fel és pépes lesz.

Van, aki ehhez egy széles csészealjat használ – a csészealj ferde oldala megkönnyíti a tészta feldobását, mint egy egyenes oldalú serpenyő – vagy egy nagy serpenyőt is lehet használni a szószhoz. Egy külön edényben forraljunk fel pár liter sós vizet. Ne feledje: Nem akarja, hogy a tésztavize olyan sós legyen, mint a tenger, ezért ügyeljen erre. Egy-két százalékos sótartalomra kell törekednie, ami körülbelül 1-2 evőkanál kóser sót jelent literenként. Nincs szükség nagy mennyiségű vízre – csak annyira, hogy a tészta mozgásban maradjon. Kis formákhoz, például a penne vagy fusilli tésztákhoz, serpenyőt vagy csészealjat használunk.

A másik lehetőség, hogy a tésztát szándékosan néhány perccel korábban veszi ki a kész vízből, mielőtt a szószhoz adná, hogy elkészüljön. Ha a tésztát a szószban főzzük forrásban lévő víz helyett, megnöveli a főzési időt. Ez egy jó technika, ha néhány perccel el akarja halasztani a tészta felszolgálását. Ügyeljen arra, hogy a szószt tésztavízzel hígítsa fel, amikor a tészta befejezi a főzést, ha ezt a módszert használja. Végül, bármit is tesz, ne dobja fel a főtt tésztát olajjal – ez sokkal nehezebbé teszi, hogy a szósz rátapadjon. Többféle módon is eljuttathatja a szószt a tésztára. A legegyszerűbb, ha megragad egy fogót a hosszú, vékony tésztákhoz, vagy egy fém pókot, hogy kihalászhassa a rövid tésztaformákat, és közvetlenül a meleg szósszal a serpenyőbe helyezze. Alternatív megoldásként lecsöpögtetheti a tésztára szűrőedényen vagy finom szűrőn keresztül, ügyelve arra, hogy a tésztavíz egy részét megtakarítsa.