Sok szülő számára valódi katasztrófát jelent, ha a gyermeke válogatós, főképp, ha sorstársaitól mást sem hall, mint hogy az ő csemetéjük bizony mindent felfal, gondolkodás nélkül.

De valóban gond-e az, hogy ha a gyerkőc nem eszik meg mindent? Az igazság az, hogy ez ennyire egyszerűen nem jelenthető ki, az ugyanis, hogy ez mekkora problémát jelent, az nagyon sok mindentől függ. Teljesen természetes, hogy amikor a hozzátáplálást megkezdjük, akkor a baba még fenntartásokkal ismerkedik a számára soha nem tapasztalt ízekkel. Miután hónapokig csak anyatejet – vagy tápszert – fogyasztott, a frissen kóstoltatott ételeknek mind az íze, mind az állaga furának hathat. Ilyenkor érdemes nagyon odafigyelni – saját magunkra -, mert megkóstolva egy-egy ilyen élelmiszert, azt gondolhatjuk, hogy íztelenek és furák, emiatt pedig sokan hajlamosak sózni, cukrozni, vagy fűszerezni a kicsik fogásait, holott egy babának erre semmi szüksége. Nem amiatt nem fogyaszt el valamit, mert az nem elég ízes, sokkal valószínűbb, hogy az állaga nincs ínyére, vagy egyszerűen csak nem ízlik neki – még – az az élelmiszer típus.

Ilyenkor persze folyamodhatunk cselekhez. Azokhoz az összetevőkhöz, amiket szívesen fogyaszt gyermekünk, kis adagokban elkezdhetünk hozzáadni azokból, amiket amúgy önmagukban elutasít. Valódi problémát a válogatósság csak akkor jelent, ha a gyerkőc komplett élelmiszer fajtákat nem hajlandó fogyasztani, ezáltal pedig annyira felborul az étkezése, hogy esszenciális tápanyagokból sem jut elég a szervezetébe. Példával alátámasztva, ha a főzelékek közül csak a zöldeket (cukorborsó, spenót) eszi meg, az nem jelent problémát. Ám ha mondjuk egyáltalán nem fogyaszt semmilyen zöldséget, az már gondot okoz. Ilyenkor meg kell vizsgálni, hogy mi okozza ezt a jelenséget, hisz lehet, hogy valamilyen betegség, vagy fogzás miatt nem akar enni a gyermek, ám az is benne van a pakliban, hogy dacból utasítja el azokat a kajákat, amik nem ínyére valók, hisz tudja, hogy előbb-utóbb megkapja a kedvenc ételét (ami valami szénhidrátban gazdag, édes étel a legtöbb esetben), mert a szülő úgysem hagyja, hogy semmit se egyen. Ilyenkor némi szigorral elejét vehetjük annak, hogy teljesen felboruljon a gyerkőc étrendje.