Míg fiatalon sokan sportolnak, addig ez a tendencia erősen csökkenni kezd a húszas éveink közepén, hisz tengernyi más feladatunk akad, építjük a karrierünket, családot alapítunk és a testmozgás szép lassan teljesen a háttérbe szorul, vagy teljesen el is tűnik az életünkből.

Aztán a harmincas éveink végén, negyvenes éveink elején elkezdjük érezni ennek a hiányát. Egyre gyengébb az állóképességünk, és reggelente az ébredés is minduntalan több fájdalommal jár. Általában ekkor következik be – avagy ugye szilveszter napján, újévi fogadalomként – az elhatározás, hogy innentől kezdve újra nekilátunk aktívan mozogni, edzeni, vagy épp futni – kinek-kinek a szája íze szerint -. Sokan ilyenkor elkövetik azt a hibát, hogy teljes gőzzel vágnak bele a sportba, és szeretnék pár hét alatt pótolni az évtizedes lemaradást, ám ez józanésszel végiggondolva nem egy szerencsés ötlet. Hisz szervezetünk nincs hozzászokva a megemelkedett fizikai megterheléshez.

Az ugyan vitathatatlan, hogy a rendszeres sport a testünk számtalan részére van jótékony hatással. Segít küzdeni az elhízás ellen, csökkenti a cukorbetegség kialakulását, növeli az állóképességet, sőt, az általános közérzetünkre is pozitívan hat. Ám ha valaki régóta nem végzett aktívan fizikai munkát, vagy testmozgást, annak nagyon óvatosan kell belekezdenie. Nem szabad hirtelen megterhelni a szervezetet, mert azon túl, hogy lesérülhetünk (itt elsősorban az izom, illetve ízületi sérülésekre érdemes gondolni), jó tudni, hogy kutatások szerint a hirtelen, fokozatmentesen megkezdett nagy iramú edzés a sokszorosára emeli a szívinfarktus kockázatát azoknál, akik előtte szinte semmit sem mozogtak hosszabb ideig. Tartsuk be tehát a fokozatosság elvét: az első pár hónapban intenzív séta is bőven elegendő, majd könnyű edzésekkel folytassuk a ráhangolódást. Ez azért is szerencsés módszer, mert így a kezdeti lelkesedésünk sem hagy alább és a kemény edzések helyett sokkal célravezetőbb egy gyökeres életmódváltás.