Tanulmány és sok tapasztalat szerint, azok a gyerekek, akik nem ugyan abban az időben mennek aludni minden este, vagy este kilenc után kerülnek ágyba, másnap rosszabb teljesítményt nyújtanak, mint társaik, akik mindig időben és rendszeresen bújnak ágyba. Ez azért van, mert a természetes életritmus felborul, így bár alszanak, de az alvás ideje alatt nem pihenik ki magukat.

[wp_ad_camp_1]

A gyerekektől persze megszokott, hogy lefekvés előtt jönnek az olyan bejelentések, hogy éhes vagyok, szomjas vagyok, pisilnem kell, fáj a hajam, nem vagyok még álmos és társaik. Csak akkor érdemes egy pár perces időhúzási szakaszba belebonyolódni, ha beszélgetünk közben a gyerekkel, mert lehet, hogy nap közben történt olyan dolog, ami nyomasztja. Egy bizonyos időhatár után viszont szigorúnak kell lenni.

Érdekes, de az esti lefekvés mizériája csak a nyugati civilizációban ismert, egyéb helyeken ugyanis a gyerekek egy helységben alszanak a szülőkkel, sőt, akár egy ágyban is, mert a szülő biztonságos közelsége megnyugtató a gyerek számára. Ha aludni nem is, de mesét olvasni vagy beszélgetni lehet ezért a szülői ágyban, természetesen ha visszaél a meghitt időnek a mennyiségével, szintén határozottnak kell lenni.

Gyerek alvás

A rituálék kialakítása fontos, erre a gyereknek igénye van, hiszen ilyenkor a szülő pár percig csak a gyerekre koncentrál, egy biztonságos, nem kikerülhető utat mutat a gyerek számára az elalvás felé. A legjobb esti rituálé természetesen az esti mese, aminek meghatározott időpontban kell kezdődnie és nem utolsó sorban meghatározott ideig kell tartania minden este.

A rituálé egy része lehet például az is, hogy közösen ellenőrizzük a gyerekkel, hogy másnapra ki van-e készítve a ruhája, a kedvenc játéka, amit majd visz magával az oviba, és még sorolhatnánk, de a lényeg, hogy a rituálék közben beszélgetni kell a gyerekkel, mert ilyenkor minden elmond, tehát sok olyan információhoz hozzájuthat hozzá, melyhez különben nem.